Az alábbi verset Kacsó Roland 6.b osztályos tanulónk írta. Március 15-i ünnepi programokhoz kapcsolódóan olvassák, fogadják szeretettel. Emellett a Református EGYMI Országos Értéktermő Tehetségközpontja Facebook oldalán a „Tetszik” gombra kattintva szavazzunk együtt a versre.
Segítsük Rolandot, hogy a TEHETSÉG-M 83. sz. pályamű legyen a győztes alkotás.

Kacsó Roland: Tüzes tavasz

Negyvennyolcnak szép tavaszán,
Lángoló lelkünknek hajnalán
Az ifjak együtt összeálltak
S a hatalommal szemben kiálltak

Szabadságot kértek nemzetünkre,
Gyermekre, szülőre, nagyszülőre
Egyre mentek s nem hátráltak
A szebb jövőért tettek, nem csak vártak

Népünk lelke bizony az a hely,
Melybe mélyen beírták magukat
Csak annyit néztek, mint nyer a nemzet
S félretették önnön bajukat

Volt egy s más miből nem kértek
A cenzus volt eme helyzet
Nyomdát foglaltak, Táncsicsot kihozták
És hittek benne, hogy szabaddá lehet e nemzet

Szabadságharc volt ez töményen,
Mit maguknak vívtak az emberek
És az ifjak a tömegtől csak egyet kérdeztek:
„Mit kíván a magyar nemzet?!”

„Sajtószabadságot! Önálló kormányt!”
Kiabált miljomnyi néptömeg,
De azt bizony oly erővel
Hogy Bécs vára is megremegett

„Szálljunk síkra barátaim!”
Szólott nagyot Petőfi,
Bár egy napon Segesváron
Eltűnt jellegzetes alaki

S fogyott a tűz minduntalan
A városok, falvak lakatlan,
Ágyúdörgés, puskahangok
Síró, zokogó asszonyok.

Ottan maradott százezernyi ember
A csatamezőn vérben feküdve
S várván jön a szabadság tiszta kendője
Jött helyette orosz seregek erdője

Harcolni, harcolni
Más válasz nem lehet
Még ha a kard is választ
El minket, bennünket

Honfi vér folyik
Aradnak mezején
Csillogva csöppen le
Haynau kezején

Dicső barátaink
Mártírként bitófán haltak
Mert nemzetünkhöz, szép hazánkhoz
Végig hűek maradtak

S hálával még mindig bennünk él
Eme hűség, melyet nem adunk semmiért,
S bennünk ha kell egy napon újraéled
E nemes és ifjú nemzedék.